Miután már eleve lejártuk a lábunkat másfél nap alatt, mi is jöhetne jobban, mint Moszkva egyik leghíresebb múzeuma, a Tretyakov Galéria! A teljes főépületet durván öt óra alatt jártuk körbe, bár párszor muszáj volt leülnünk (nyilván bámulni a képeket, nem azért, hogy pihenetessük öreg csontjainkat, nyilván). Külön kellett fotójegyet venni, de abszolúte megérte. A rengeteg fantasztikus képtől igazi, a szó pozitív értelmében vett kultúrsokkot kaptunk, szóval itt van nektek egy kis zenés ízelítő abból a sok-sok remekműből, amit láttunk:
...Ja és persze a fotójegyen az állt, hogy nem lehet közzétenni meg felhasználni a képeket, de remélhetőleg a Tretyakov Galéria kedves munkatársai nem fognak egy magyar blogon kurkászni a kész képek után. Sebaj. És akkor még pár kép, mert hiába fájt már őrjítően a lábunk, ki kellett használni a nappali fényt (bármilyen szürke és taknyos is volt az idő):
Mert a lakatokkal teli fák menőbbek, mint a párizsi (vagy a gyopárosi, haha) lakathidak.
Random szoborcsoport a gyermeki ártatlanságról és az elállatiasodott felnőttkorról. Imádom.
A szürke Moszkva. Elég lehangoló.
A kontrasztok mindenütt: a Megváltó Krisztus-székesegyház előtt állva egyszerre látni a hangulatos hidat és a gyárkéményeket.
És akkor jöjjön még egy kötelező turistakép (csak kívülről, mert épp hat perccel zárás után értünk oda - bár azt mondják, a felújítás után ez már tényleg túl giccses, még a pravoszláv templomok giccséhez képest is).
Igen, a héten igencsaknagyon elfoglalódtam (de hát kellett ez nekem, ha már annyira nem tudok itt kint megülni a fenekemen, hogy már most mindenféle külföldi pályázatokra török, hogy a következő szemeszterben is legyen miről blogolni!), így kicsit elmaradtam a beszámolókkal. De ami késik, az ugyebár nem múlik. Főleg hogy itt kint hosszúhétvégének nézünk elébe, hétfőn férfinap lesz (hadsereg napja, haza védelmezőinek napja stb.), nincs tanítás, ráérek majd blogolni (már amikor nem a maszlenyicán leszek - na de majd erről is később).
Szóval a hétvégén kis városnézésre adtam a fejem: elmentem az Uszpenszkij szaborba, ahol a leghíresebb orosz ikonfestő, Andrej Rubljov freskói is fennmaradtak, illetve a híres-neves ikon is.
Sajnos bent nem lehetett fényképezni, pedig igazán ámulatra méltó a hely (mondjuk minden pravoszláv templom ilyen, az ember csak kapkodja a fejét a rengeteg freskó, ikon, csillámló-villámló gyertyatartó, csillár meg momunentalitás közepette). Főleg ahogy egyes részeken ott vannak a több száz éves freskók, miközben a többin látszik, hogy épp most újították fel.
Hangulatkeltésnek pár videó:
Itt főleg kívülről lehet megcsodálni (bár ekkora hóban őszintén nem fedeztem fel ezeket a kis ösvényeket ilyen szépen, de tény, hogy ott vannak - most inkább erre hasonlít a látvány):
És még itt van egy, aminek a felénél el lehet kapni pár részletet azokból a híres, régi-jó freskókból is (a néni karattyolása ne izgasson senkit):
UPDATE: És hogy néznek ki jelenleg:
A Szabornaja tér hóbuckái mögül (nem ilyen nagyok azok a hóbuckák aézért, csak emelett jobbra pont van egy lépcső, azért, no.)
