Ünnepnap - kétféleképp

A március 18. odahaza csak annyit jelent, hogy kezdődik a "Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget". Ennek jegyében képes formában fel is köszöntöttem apukámat egy Facebookon hagyott montázzsal:

Itt is nagyon boldog neved napját neked, apa!

Mindeközben Oroszországban már kereken egy éve egészen mással kapcsolódik össze ez a nap: igen, éppen egy éve annak, hogy hirtelenjében visszacsatolták a Krím-félszigetet Oroszországhoz. Az évforduló alkalmából országszerte "mítyingeket" szerveznek, zászlók, örömködés és önfeledt boldogság mindenütt. Na de hogy is néz ki mindez egy odatévedt magyar szemszögéből? Nos, eléggé ambivalensek az érzéseim mindezzel kapcsolatban, és mivel unom már, hogy folyton csak írok és írok, ezúttal fogadjatok szeretettel egy rögtönzött videót a koliszobámból, ahogy erről pampogok nem mindig összefüggően (jaj, fura a kamerának mesélni).

(Kedves szkájpos ismerőseim, most legalább élesben is megnézhetitek a hátteret. Pixelek nélkül egész megkapó, nem? Főleg Sirius, tudom én.)

A nemzetközi helyzet fokozódik

Miközben akaratlanul is az megy egész nap a fejemben, hogy mához egy hétre már nem leszek itt (mert bizony, moszkvai idő szerint 10.35-kor már leszáll a gépem az orosz fővárosban, aztán indulhat az igazi kaland), szembe jönnek velem ilyen hírek.

Ha már az előző posztnál és a környezetem reakcióinál tartunk, tegyük hozzá, ukrán-orosz konfliktus ide vagy oda, azért nem érzem úgy, hogy bármitől is tartanom kéne. Nem a világ végére megyek, nem valami eldugodt, primitív törzshöz, nem kell külön beoltatni magamat, nem kell különleges engedélyeket kérnem a vízumért stb., ergo nyugalom van meg csigavér. 

Az, hogy mi történik mostanság az orosz gazdasággal, hogyan zuhan a rubel és hogyan vészelik át a nyugati szankciókat, egyelőre elég ködös itthonról. Bár valószínűleg ott se fog nagyon izgatni, hol gyártották az adott svédnek tűnő vagy éppen nagyon is patrióta termékeket, amíg a szegény külföldi hallgató pénztárcájának megfelel.