Az orosz nő

Az orosz nő fogalom (állítólag). Mint a francia nő, csak valami messzi, hűvös, keleties kiadásban. Ez főleg akkor tűnik úgy, ha elmerengünk a híres cárnőkön, túl sok Ulickaját olvasunk vagy már megint egy távol ülő szemű orosz modellbe futunk egy plakáton.

Borzasztóan utálok általánosítani, meg egy ekkora nagyságú országban őrültségnek is érzem a saját pirinyó tapasztalatommal, ezért sajnos ez nem az a poszt, amiben feltárom a nagy izgaságokat az orosz nőről mint jelenségről. Mert valószínűleg az orosz nő is épp úgy nő, mint a francia, az angol, a magyar vagy a kínai: van élete, munkája, családja, hobbija, kedvenc színe, álmai (vagy legalábbis törekszik ezeket elérni).

Persze azért van pár apróság, ami mégis szembetűnő magyar szemmel. Figyelem, szubjektív benyomások következnek (az általánosító hangvétel csupán a véletlen és a lustaság következménye)!

Az orosz nő divatos, de javarészt praktikus. Ez főleg télen látszik: ugyan van egy-két őrült tűsarkúban jégen táncoló nő, de azért Vlagyimirban legalábbis nem ez az általános. Persze, van magassarkú csizma, de csak az elegancia és a biztonságos járás határain egyensúlyozva.

Ami az öltözködést illeti, a tél folyamán tényleg hihetetlen, hogy a bunda tényleg az orosz nő egy fontos kelléke. Nem azért, mert feltétlen farkasordító hideg van - egyszerűen tudják hordani. És ami a leghihetetlenebb: a huszonéves lányok is tudják hordani, abszolút nem öregíti vagy teszi őket nevetségessé, mint otthon a legtöbbeket (tisztelet a kivételnek). Az igazi nagybundákat nyilván az idősebb korosztályon látni, de a fiatalabbaknál minimum egy-egy fenomenálisan ízléses bundagallérban vagy kiegészítőben megjelenik.

Az orosz nő szeret pakolni, de általában a hatalmas ridikülöket, pláne a sportos hátizsákokat igyekszik kerülni. Tipikus látvány az utcán, a buszon és az egyetemen: az orosz lánynak/nőnek/asszonynak van egy szép és praktikus kistáskája, benne minden szükséges kellék a napi élethez (ha egyetemistáról beszélünk, abba passzoló, maximum A5-ös füzetkével - az A4-es papír ideje itt lejárt, hát nem fér bele a táskába!), de nyilván a kistáska nem elég, ezért mindig látni náluk egy nejlonszatyort is. Igen, nejlonszatyort - de nem teszkósat ám, hanem sokszor virágmintás, strapabíró, maga nemében gusztusos darabokat, sőt ha csak éppen néhány füzetnek kell, amik nem férnek bele a retikülbe, akkor még ajándéktáskákat is lehet a kezükben látni. Különös, felettébb különös.

Az orosz nőnek fontos a haja (oké, kinek nem?), ezért lehetőség szerint kerülik a sapkát. Nagy hidegben ott a jó bundás kapucni, amikor melegedik, de azért hűvös van és/vagy fúj a szél, jönnek a kendők. Nem tudom, mennyire játszik szerepet a vallás a kendő melletti döntésben (a pravoszláv templomba a nők csak fedett fejjel, általában kendőben mehetnek be), de látszólag inkább annak a praktikus oldala miatt szeretik: nem nyomja le bilialakúra a hajad, sőt megtartja a frizurát, és még önkifejező eszköz is lehet. A legfurcsább, hogy a korombeli lányok is tudják olyan laza eleganciával hordani, amit otthon nem látni (a kendő eleve furcsa látvány otthon, még úgy is, hogy a körsálakat sokan a fejükre dobják - a kettő összehasonlíthatatlan).

Az orosz nő, de főleg, ha lány, imád az esküvőről álmodozni (oké, megint, ki nem?). Értem ezalatt azt, hogy még a bőven egyetemi éveit taposó, karrier előtt álló lányokkal is nem egyszer szóba került, hogy húha, repül az idő, férjet kéne találni. Lehet, csak én nem mozgok otthon ilyen körökben, de úgy tűnik, odahaza jóval karrieristábbak (vagy csak simán elveszettebbek) vagyunk ilyen téren.

Mindez persze csak egy szelet abból, amivel én találkozom nap mint nap. A vlagyimiri nő biztos épp annyira különbözik a moszkvaitól, a szibériaitól vagy a vlagyivosztokitól, amennyire az amerikai a franciától vagy a magyartól. És nyilván mindarra, ami felkeltette a figyelmemet, tudnék rögtön nem egy ellenpéldát is hozni (mert bizony, vannak sapkás, pufikabátos, nagytáskás, munkamániás orosz nők is). Mindenesetre az árnyalatnyi különbségek is különbségek maradnak.

Ünnepnap - kétféleképp

A március 18. odahaza csak annyit jelent, hogy kezdődik a "Sándor, József, Benedek, zsákban hozzák a meleget". Ennek jegyében képes formában fel is köszöntöttem apukámat egy Facebookon hagyott montázzsal:

Itt is nagyon boldog neved napját neked, apa!

Mindeközben Oroszországban már kereken egy éve egészen mással kapcsolódik össze ez a nap: igen, éppen egy éve annak, hogy hirtelenjében visszacsatolták a Krím-félszigetet Oroszországhoz. Az évforduló alkalmából országszerte "mítyingeket" szerveznek, zászlók, örömködés és önfeledt boldogság mindenütt. Na de hogy is néz ki mindez egy odatévedt magyar szemszögéből? Nos, eléggé ambivalensek az érzéseim mindezzel kapcsolatban, és mivel unom már, hogy folyton csak írok és írok, ezúttal fogadjatok szeretettel egy rögtönzött videót a koliszobámból, ahogy erről pampogok nem mindig összefüggően (jaj, fura a kamerának mesélni).

(Kedves szkájpos ismerőseim, most legalább élesben is megnézhetitek a hátteret. Pixelek nélkül egész megkapó, nem? Főleg Sirius, tudom én.)

Gyakran Ismételt Kérdések #2: Oroszok a magyarokról

Azt hiszem, szinte minden külföldre vetődő embert érdekli, mit tudnak a hazájáról az idegen országban, milyen sztereotípiák élnek bennük. Különösen igaz ez akkor, ha egy iciripiciri Magyarországról körülbelül egyedüli magyarként lézengsz a felfoghatatlanul hatalmas Oroszország egyik városában, ahová még a nyolcvanas években százával jártak orosz szakos magyar egyetemisták, a rendszerváltás óta viszont se hírük, se hamvuk - nem csoda, hogy a csoporttársaimnak nehéz fejben elhelyezni Magyarországot valamilyen mentális térképen. Persze az idősebbeknek, a tanáraimnak például nincs problémája a dologgal, sokan tanítottak is például Nyíregyházán anno, jártak Budapesten (ah, a Hősök tere! meg a Parlament! meg a híd!), esetleg tudják, hogy "jó napot" meg "köszönöm", valaki még azt is, hogy "kisdiák" és "kislány", de egy másik tanár valami furcsa kismalacos mondókát is elmondott, amit még soha életemben nem hallottam, de kifejezetten magyarul volt. Szóval ami most minket érdekel, az a saját generációm. 

Ezúttal a gyakran ismételt kérdés leginkább az én számból hangzott el az oroszok irányába: mit tudtok Magyarországról?

Gyakran Ismételt Kérdések #1: Hideg van?

Röviden: nem. Bővebben: nem annyira.

Az utóbbi két hétben elég változó volt az időjárás, de az tény, hogy a nagy orosz zimáról lemaradtam (vagy még várnom kell rá, ki tudja, mit hoz még a március!). Amikor leszállt a gépem Moszkvában, bemondták, hogy vigyázzunk, -10 fok van, jujuj, de igazából egy értelmes télikabáttal nem probléma. Tudom, hogy otthon lassan tavasz van és csak estére hűl le mínuszokba a levegő, de azért mindenki fel tudja idézni, hogy azért a -10 nem egy vészes hőmérséklet (pláne télen, hú, micsoda extrém dolgok!). Na ez azóta még csak jobb lett, bár voltak hóeséses-szeles meg jó kis fagyos napok is, de például ezen a héten lazán bevállaltam a télikabát alá a póló-vékonypulcsi kombót (bár tudom, hogy alapvetően én nem vagyok fázós). Még közel se kellett bevetnem az innen-onnan karácsonyra, szülinapra kapott bundás zoknikat meg harisnyákat - bár a múlt hétvégén, amikor 2-3 órát sétálgattam és nézelődtem a városban, azért éreztem, hogy nem ártott volna.

1959-ben így látta a LIFE Moszkvát
(most azért kicsit menőbbek a rucik meg a sílécek is).

Az utóbbi napokban még olvadt is egy kicsit, bár ezt a járdák mellett felkotort hókupacokon nem nagyon látni, de az utak és maguk a járdák tiszták a legtöbb helyen. Egyedül a mi kis kollégiumi utcsácskánk járdája egy kész életveszély: senki se kaparta le róla a havat, ezért konkrétan egy minimum ötcentis, göröngyös jégpályává fejlődött a járda. Amíg még volt egy kis hó, oldalt el lehetett rajta lépegetni, de most a jobb idővel nemcsak én, de hál' istennek az oroszok is csak úgy tudtak lépkedni, mint valami fogyatékos pingvinek. De például tegnap úgy olvadt meg ez a szakasz is, hogy már nem csúszott. Most épp nulla fok van, süt a nap, szóval lehet, még plusz fokok is lesznek napközben.

Én persze nyilván mára terveztem be az "itthon maradok, rendezem a jegyzeteimet, takarítok, sütök-főzök" napot. Remélem, holnap is ilyen szép idő lesz, mert maszlenyica vasárnapján minden parkban van valami mulatság, amit csak meg kéne nézni. Mindenesetre van harisnyám, de azért süthetne kicsit még holnap is a nap.

Mondjuk ami még érdekes, hogy csak egy-két napja fedeztem fel, hogy a kolim melletti tesis koli mögött van egy korcsolyapálya, ahol egész sokan elszórakoztak délután-estefelé. De ami igazán tetszik, hogy a város random pontjain egész sok olyan emberrel találkozni, akinek a kezéből sílécek kandikálnak ki. A koli mögötti jó nagy focipályán tegnapelőtt körbe-körbe síeltek is az emberek, elég mókás volt. Na, ez az, amit otthon tényleg nem nagyon látni a napfény városában.

UPDATE: 

Most rakták ki az orosz Facebook-ra (vkontakte.ru / vk.com), hogy "észrevétlenül belopózott a tavasz". Hát, tényleg szépen süt a nap amúgy.

Időjárás február 21-én kora délután.