2015. május 1., péntek

Heló, Szuzdal!

Szuzdal, Vlagyimir ősi testvérvároskája, ami egy köpésnyi negyven percre (vagy ha olyan buszt sikerül elkapni, szűk egy órára) fekszik tőlünk északra, szintén egy olyan pont, amit látni kell, ha az ember ide téved.



Nyilván ez csak töredék, állítólag 40-50 körül mozog
a város templomainak száma.
Hogy miért? Hát nem feltétlen a hatalmas nagyvárosi élet miatt. A népesség a legfrissebb mutatók szerint már tízezer alá esett, és alapvetően a városkában sétálva az az érzése támad az embernek, hogy az eladókon és a turistákon kívül tényleg nem sokan laknak itt. Nyilván nem túl meglepő: hiába a hatalmas történelmi múlt (utalok itt nemcsak arra a tényre, hogy az első említése 1024-ből származik, hanem arra is, hogy fejedelemségi központ is volt), ha a 12. századi kis piszok (hah) templomocskákon, csinos faházikókon és helytörténeti múzeumokon kívül nincs sok minden, pláne nem felsőoktatás vagy (turizmoson kívüli) munkalehetőség.

Ettől függetlenül tény, hogy az orosz mértékekben szintén kisvárosnak számító Vlagyimirból is jó kicsit még vidékebbre menni, friss levegőt szívni (amibe ugyan belekeveredik a lótrágya ínycsiklandó szaga is, mert annyi az ilyen-olyan lovaskocsi a turistáknak, hogy ihaj - de hát ez a magamfajta alföldi gyereknek igazán frissítő illat, maradjunk ennyiben). Nyugalmas, csendes, hagymakupolás, a városon keresztülfolyik a Kamenka nevű kis folyó... Mi kell még?