Az orosz nő

Az orosz nő fogalom (állítólag). Mint a francia nő, csak valami messzi, hűvös, keleties kiadásban. Ez főleg akkor tűnik úgy, ha elmerengünk a híres cárnőkön, túl sok Ulickaját olvasunk vagy már megint egy távol ülő szemű orosz modellbe futunk egy plakáton.

Borzasztóan utálok általánosítani, meg egy ekkora nagyságú országban őrültségnek is érzem a saját pirinyó tapasztalatommal, ezért sajnos ez nem az a poszt, amiben feltárom a nagy izgaságokat az orosz nőről mint jelenségről. Mert valószínűleg az orosz nő is épp úgy nő, mint a francia, az angol, a magyar vagy a kínai: van élete, munkája, családja, hobbija, kedvenc színe, álmai (vagy legalábbis törekszik ezeket elérni).

Persze azért van pár apróság, ami mégis szembetűnő magyar szemmel. Figyelem, szubjektív benyomások következnek (az általánosító hangvétel csupán a véletlen és a lustaság következménye)!

Az orosz nő divatos, de javarészt praktikus. Ez főleg télen látszik: ugyan van egy-két őrült tűsarkúban jégen táncoló nő, de azért Vlagyimirban legalábbis nem ez az általános. Persze, van magassarkú csizma, de csak az elegancia és a biztonságos járás határain egyensúlyozva.

Ami az öltözködést illeti, a tél folyamán tényleg hihetetlen, hogy a bunda tényleg az orosz nő egy fontos kelléke. Nem azért, mert feltétlen farkasordító hideg van - egyszerűen tudják hordani. És ami a leghihetetlenebb: a huszonéves lányok is tudják hordani, abszolút nem öregíti vagy teszi őket nevetségessé, mint otthon a legtöbbeket (tisztelet a kivételnek). Az igazi nagybundákat nyilván az idősebb korosztályon látni, de a fiatalabbaknál minimum egy-egy fenomenálisan ízléses bundagallérban vagy kiegészítőben megjelenik.

Az orosz nő szeret pakolni, de általában a hatalmas ridikülöket, pláne a sportos hátizsákokat igyekszik kerülni. Tipikus látvány az utcán, a buszon és az egyetemen: az orosz lánynak/nőnek/asszonynak van egy szép és praktikus kistáskája, benne minden szükséges kellék a napi élethez (ha egyetemistáról beszélünk, abba passzoló, maximum A5-ös füzetkével - az A4-es papír ideje itt lejárt, hát nem fér bele a táskába!), de nyilván a kistáska nem elég, ezért mindig látni náluk egy nejlonszatyort is. Igen, nejlonszatyort - de nem teszkósat ám, hanem sokszor virágmintás, strapabíró, maga nemében gusztusos darabokat, sőt ha csak éppen néhány füzetnek kell, amik nem férnek bele a retikülbe, akkor még ajándéktáskákat is lehet a kezükben látni. Különös, felettébb különös.

Az orosz nőnek fontos a haja (oké, kinek nem?), ezért lehetőség szerint kerülik a sapkát. Nagy hidegben ott a jó bundás kapucni, amikor melegedik, de azért hűvös van és/vagy fúj a szél, jönnek a kendők. Nem tudom, mennyire játszik szerepet a vallás a kendő melletti döntésben (a pravoszláv templomba a nők csak fedett fejjel, általában kendőben mehetnek be), de látszólag inkább annak a praktikus oldala miatt szeretik: nem nyomja le bilialakúra a hajad, sőt megtartja a frizurát, és még önkifejező eszköz is lehet. A legfurcsább, hogy a korombeli lányok is tudják olyan laza eleganciával hordani, amit otthon nem látni (a kendő eleve furcsa látvány otthon, még úgy is, hogy a körsálakat sokan a fejükre dobják - a kettő összehasonlíthatatlan).

Az orosz nő, de főleg, ha lány, imád az esküvőről álmodozni (oké, megint, ki nem?). Értem ezalatt azt, hogy még a bőven egyetemi éveit taposó, karrier előtt álló lányokkal is nem egyszer szóba került, hogy húha, repül az idő, férjet kéne találni. Lehet, csak én nem mozgok otthon ilyen körökben, de úgy tűnik, odahaza jóval karrieristábbak (vagy csak simán elveszettebbek) vagyunk ilyen téren.

Mindez persze csak egy szelet abból, amivel én találkozom nap mint nap. A vlagyimiri nő biztos épp annyira különbözik a moszkvaitól, a szibériaitól vagy a vlagyivosztokitól, amennyire az amerikai a franciától vagy a magyartól. És nyilván mindarra, ami felkeltette a figyelmemet, tudnék rögtön nem egy ellenpéldát is hozni (mert bizony, vannak sapkás, pufikabátos, nagytáskás, munkamániás orosz nők is). Mindenesetre az árnyalatnyi különbségek is különbségek maradnak.