Saurma, a gyorskajálda helyi királya

Minden népnek kell egy nem túl helyi, de annál gyorsabb és fűszeresebb kaja. Ez itt sincs másképp: ami nekünk otthon a gyros vagy a döner, az az oroszoknál a шаурма́ (saurmá), vagy ahogy a péterváriak felé dívik, шаве́рма (de hallottam már шуарма-nak is).

A stílus hasonló: jó adag beazonosíthatatlan patkányhús forog a tűzhely mellett, lenyisszantják a finom, fűszeres falatkákat, hogy aztán egy jó adag hagyma, káposzta és mindenféle zöldség (kinél mi dívik) mellett belepakolják a lávásba (olyan taco-tésztaszerű izé, nem tudom), esetleg jól össze is sütik még a végén. Nyilván nem görögös vagy törökös, inkább talán arabos eredetre tippelnék (és ebben a hitemben a wikipédia is megerősít). Ízvilágra hagymásabb és káposztásabb (viszlát, görög sali!), de a hús maga ugyanaz, és a lávás nagy előnye, hogy sokkal kényelmesebben fogyasztható, mint az ide-oda folyó pita.

Ő lenne az ni.

Kötelező gyorskajálda, amivel tele van a város (csak itt a koli melletti piacnál vagy hatot számoltam, bár most valamit építkezni kezdtek, szóval minden boltot bezártak és félig-meddig ledózeroltak két szempillantás alatt - ne kérdezzétek, nem tudom, miért), csak arra kell figyelni, hogy ne a nagyon unatkozó bevándorló fiúkához menjünk, hanem ahhoz a bódéhoz, aminél sor áll. Talán ott fél fokkal biztosabbra veheted, hogy valami normális húsféléből készült a dolog és nem másból.

És belül - mondjuk szerintem Moszkvában változatosabb volt a töltelék, de nyilván ez bódétól függ.

Ui.: Nem mellesleg vannak olyan gasztronómiai csodák is, mint a "sajtos lávás", amit naivan első alkalommal kértem Moszkvában, és bizony a sajtos verzió annyiban különbözik, hogy kicsit gumiszerűbb az állaga - és narancssárga. Konkrétan kukásautós narancssárga. Ne kérdezzétek, milyen sajt segített ennek az árnyalatnak az elérésében. Én se kérdeztem. Jó volt.