Что такое Венгрия?

Szóval az úgy volt, hogy én kitaláltam, milyen jó is lenne a magyar költészet napja alkalmából valami kis "magyar estet" összerittyenteni az itteni bölcsészkaron. Semmi pompa és csinnadratta, csak az érdeklődő csoporttársaimnak, tanáraimnak, kis prezentáció, mesélés, interaktívkodás. Ahogy felvetettem egy tanáromnak az ötletet, nagyon lelkes lett - de kicsit túl is kompenzálta a dolgot, mert rögtön kitalálta, hogy hát ha már én beszélnék a magyar nyelvről, kultúráról, akkor milyen jó lenne már, ha a kínai és a török gyerek is csinálna valami prezentációt, ha már ők is Vlagyimirba vetődtek.

Szóval az egészséges magyar estből az lett, hogy csütörtökön a harmadik órában (amikor amúgy szinte minden csoporttársamnak órája van) mindenki kapott fél-fél órát a Nyelv és kultúra névre keresztelt "kerekasztal-beszélgetésen". De ahogy a tanárnő mondta, "legyen inkább 20-25 perc, hogy legyen idő a kérdésekre".

Lelkesen, kalimpálva.

No, hát én istenesen fel is készültem (tényleg sokat agyaltam róla, bár maga a prezi csak előtte éjszaka, valamikor két óra magasságában készült el, de hát tudjuk, mindent az utolsó utáni pillanatban jó megcsinálni), ami azt jelentette, hogy a lepénylesőm még oroszul se volt képes tartani a becélzott fél órát (pláne nem a 20-25 percet), szóval bő 40 perc lett belőle, már amennyire az utolsó dia után az órámra pillantva hirtelenjében fel tudtam mérni a helyzetet. Szóval miattam csúsztunk - de ami ennél sokkal fontosabb, hogy úgy tűnik, rettentően élvezték az előadást azok, akik el tudtak jönni (szerencsére a vkontaktyés invitálásomnak köszönhetően több barátom is elkéredzkedett az órájáról, hogy meghallgasson, másokat bevezényeltek, szóval úgy 30-40 ember hallgatott minket).

Ha már Költészet Napja,
épp A Dunánált szavalom magyarul,
a kivetítőn orosz fordítással

Volt itt minden: meghallgattuk a jó kis depis himnuszunkat, ami az orosz indulóhoz képest nyilván egész más élmény, elhelyeztük Magyarországot a térképen, elregéltem a magyar nyelv finnugorságát, agglutináló mivoltának rettenetességét (megszentségteleníthetetlenségeskedéseitekért) elismételtettem velük a magán- és mássalhangzók írását és kiejtését, és ha már megtanultunk magyarul olvasni, rögtön megismerkedtünk pár általános kifejezéssel (igennemsziaköszönömegészségedre), és ha már idáig eljutottunk, felolvastattam és elénekeltettem velük a Tavaszi szélt. Fantasztikus volt, bár eredetileg Freddy Mercury-t akartam segítségül hívni ehhez a feladathoz, de a technika ördöge nem volt jóban a videókkal aznap, szóval se ő nem énekelhetett, sem a szegedi timelapse-re nem adódott lehetőség. Ja és persze nem maradhattak ki a magyar ételek (bár a pálinka és a tokaji valahogy a siettségben kimaradt, ezért szomorú is vagyok) és a puli, szóval mindenki megnyugodhat, terjed a hírünk itt, keleten is. Mindeközben adtam egy kis feladatot a hallgatóságnak: körbejárattam a szép nagy kék orosz-magyar szótáramat, hogy ha megtetszik nekik valami, írják ki magyarul és szerezzenek nekem egy kis meglepetést azzal, hogy kimondják nekem. Valaki a "meglepetés" szó (amúgy egészen akcentus nélküli!) kiejtésével, más egy egész érdekes "köszönetet mond bemutatás" szerkezettel járult hozzá az est fényéhez - mondhatom, egyszerűen elolvadtam.

Muhaha!
(Amúgy akármilyen nyelvre is akarják, hogy lefordítsam, nyilván lehetetlen, de szerencsémre legalább a toldalékok magyarázatát meg lehet lelni az interneten, oroszosoknak-perverzeknek hasznos lehet, ld. a ppt-ben.)

(Nem mellesleg ha valakinek szüksége lenne hasonló célokból az orosz nyelvű (bár főleg képekből álló) prezentációmra, innen letöltheti, szabad használni, fejleszteni.)

Az egészben nem is az volt a legjobb nyilván, hogy végre sikerült kicsit rendszerezettebb formában mondanom valamit arról, honnan is pottyantam én ide, hanem az, hogy tényleg nagyon lelkesedtek. Többen odajöttek utána hozzám, hogy milyen jó és izgalmas volt az előadás, mennyi sok mindent megtudtak, át tudom-e küldeni a videókat, amiket nem sikerült lejátszani, fel tudjuk-e másolni a ppt-t, hogy tudják még nézegetni, tudok-e ajánlani magyar zenéket, filmeket, átjöhetnek-e valamikor hozzám egyes szavak kiejtését megbeszélni stb. Ez pedig egyszerűen fantasztikus érzés, de tényleg. És nem is csak a kultúrmissziós, lokálpatrióta szempontból - egyszerűen éreztem, hogy ez a bő negyven perc, amikor fejest ugrattam a hallgatósággal a saját kultúrámba, helyből még közelebb is hozta őket hozzám. Mert ugyan sokan sokfélét kérdeztek már tőlem Magyarországról, de ezek a small talkok inkább kedves érdeklődések voltak, nem igényeltek mélyebb kifejtést vagy ismerkedést, inkább általános tájékoztató volt.

Jó, azért ne legyenek túl nagy elvárásaink: amúgy általános tapasztalat, hogy ennyi órán telefonozást már rég láttam egyetemen (vagy csak túl buzgó vagyok?). De azért van egy-két érdeklődő arc.

Mit ne mondjak, tényleg szuper élmény az ilyesmi, szóval ha bárhová is kerültök külföldön hosszabb távon, kerítsetek sort arra, hogy ne csak meséljetek a saját kultúrátokról, hanem vonjátok be a többieket, adjatok is valamit belőle! (Persze nyilván könnyebb egy kupica pálinka mellett, ugyebár, de remélem, senki se haragszik meg, ha azt mondom, a 40-50 kilónyi cókmókomba pont nem egy törékeny, brutálisan átható zamatú alkoholos üveg hiányzott.)

A keretet a kínai Li Venszü és a török Beyaz adja, plusz betársult Marina Vasziljevna Pimenova tanszékvezető és patrónusunk is.

Ui.: Az egyik lány amúgy azt mondta, hogy úgy hangzott neki a magyar, mint valami tündenyelv. Aztán felvilágosítottam, hogy Tolkien egyik kiindulópontja a finn volt, úgyhogy talán van ebben valami összefüggés - vagy csak simán jó a fantáziája. Mindenesetre, engedelmetekkel, én ezt bóknak vettem.