Tudomány, diákkonferencia, okosodás

Mindenki megnyugodhat, azért nem csak a lábamat lógázom itt a Vlagyimiri Állami Egyetemen. Az utóbbi hetekben egyetemszerte A tudomány napjai 2015 rendezvény keretein belül minden karon konferencia, kerekasztal-beszélgetések és rendhagyó órák zajlottak (a vállalkozó szelleműeknek itt a teljes program, a szemfülesek engem is megtalálhatnak cirillül).

Persze minket, külföldi hallgatókat is megkérdeztek, hogy részt akarunk-e venni a konferencián. Hát hogyafenébene. Bár kicsit viccesen alakult a dolog, mert én ugye helyből irodalmas témát hoztam volna, de a tanárnő, akitől az első infókat kaptam, azt mondta, hogy hát, inkább az orosz nyelvvel kapcsolatban kéne talán. Törtem a fejem, és valahogy kínkeservesen arra jutottunk, hogy egy orosz csoporttársammal csinálunk majd valamit az ekvivalens nélküli (ergo gyakorlatilag lefordíthatatlan) orosz-magyar frazeologizmusokról - mindez szép és érdekes, de valljuk be, attól, hogy volt egy-két órám frazeológia témában, azért nem vagyok túlképzett belőle. Mindeközben jött az újabb információ, hogy lesz egy kötetlen témájú angol nyelvű szekció is - nyilván rögtön rácsaptam, hogy a szeretett Baka-Hodaszevics témámat angol nyelven is megcsillogtassam.

A hab a tortán, hogy mindezek után persze kiderült, hogy van azért irodalmi szekció is, csak a tanárnőm éppenséggel nyelvész, és valahogy kimaradt az információhullámból ez az apróság (ráadásul az irodalmon belül is volt külön szekció az orosz klasszikának, a "puskinisztikának" és a külföldi irodalomnak is). Viszont így, hogy az angolra már jelentkeztem és más nem nagyon volt így utolsó pillanatban a tarsolyomban, maradtam ennyinél.

Szóval készülgettem lelkileg-szellemileg, viszont ami a frazeológiás témát illeti, részemről nem lett belőle semmi. Eleve nem voltam túlfűtve a lelkesedéstől, ráadásul örök antiszoc lélek vagyok - sose tudtam még közösen tanulni se, így a közös konferenciázás pláne nem az én asztalom, főleg úgy, hogy a lánnyal telefonszámot cseréltük, aztán amikor kérdeztem, hogy mikor vitatjuk meg, körülbelül egy "majd" volt a válasz. Szóval mivel utolsó pillanatig vártam, hogy a "majdból" egyszer csak "most" lesz, nem készültem semmit, mert anyanyelvi beszélő nélkül nem tudok túl sokat bohóckodni épp egy ilyen témában. Tegyük amúgy hozzá, hogy ez a diákkonferencia tényleg elég kötetlen és laza volt, és ugyan voltak nagyon igényes munkák, de volt olyan szekció is, ahol a témákat a tanárnő úgy osztotta szét a harmadévnek, hogy valahogy ők is vegyenek már részt - szóval inkább a részvétel és a lehetőség volt a hangsúlyos, nem a szakmai übersznobság.

Viszont ami az angol szekciót illeti, arra azért - igaz, az utolsó pillanat adrenalinhevében, mint mindig - felkészültem úgy istenesen. Igaz, hogy egy órával az előadásom előtt még a gép előtt fordítgattam magamnak a terminusokat (amiket, mint kiderült, magyarul és oroszul prímán fújok, de angolul csak találgatni tudtam eddig) és körmölgettem az emlékeztetőkártyákat (amikbe nyilván bele se néztem, amíg beszéltem, csak hadonásztam velük - a lényeg, hogy megvolt a biztonságérzet). De jelentem, sikerrel jártam.

Tény ami tény, azért maga az angol nyelvű szekció igen vegyes volt. Tizenegynéhány bátor lélek állt ki a katedrára mindenféle területről. A mindenfélét úgy értem, hogy mindenféle: a '60-as évek amerikai szubkultúrái, az Orosz Központi Bank, Finnország alkotmányának megszületése, a világ legkülönlegesebb hoteljei (úristen, ez de gáz volt, csillivilli rózsaszínű prezentáció, az anyag pedig egy Buzzfeed-válogatással ért fel nagyjából - bocsánat, de tényleg kemény volt), az ideális folyadékok nemtudommilyen valamilye matematikai szemszögből, a vlagyimiri óvodarendszer története, ééés a személyes kedvenceim: három, azaz HÁROM előadás a könnyű- és nehézbeton fejlesztéséről (köszönöm, orosz mérnökök, hogy vagytok!). Ebbe a szekcióba csöppentem én bele a bölcsészkart és Magyarországot (muhaha) képviselni ékes angol nyelven. Apropó angol: köztudott tény (igen, sajnos egyre inkább úgy érzem, nem csak sztereotípia), hogy az idegen nyelvekkel komoly problémái vannak még a korombelieknek is. Volt körülbelül 2-3 előadó, akik nagyon szuperül beszélték, a többiek gyenge középfokon, és voltak olyanok is, akik nagyon nyögvenyelősen olvastak fel vagy beszéltek, és utána a nekik feltett kérdéseket se értették.

A zsűri egyébként nagyon szimpatikus volt (és amúgy olyan gyönyörű brit akcentussal beszéltek, hogy öröm volt hallgatni, szóval nem az orosz anyanyelv itt a hibás, hanem valami egész más), és végül úgy zsűrizték ezt a rengeteg különféle területet, hogy ki tudta a legérdekesebben, leglelkesebben előadni a láthatóan saját kutatási eredményeit. Ebből a szemszögből úgy alakult, hogy a második helyezést nekem ítélték - és különösen meghatott, hogy a zsűrielnök kihangsúlyozta, hogy valószínűleg az egész terem nevében mondhatja, hogy most mindannyian Bakát szeretnének olvasni.

Amúgy rögtön az előadásom után kihívott egy lány, hogy adjak nekik interjút (fantasztikus érzés volt, hogy miután az egész délelőtt nagy nehezen áttréningeztem az agyam az angolra, rögtön kattannom kellett vissza az oroszra, jaj, azt se tudom, mit beszéltek). Igaz, nem derült ki, hogy konkrétan milyen tévének is adtam interjút, gyanítom, hogy valamilyen egyetemi híradó lenne ez - mindenesetre csak hogy tudjátok, ott vagyok valahol az orosz éra egy kis csücskében. Maximum sosem látom magam viszont.

És mivel jár a második helyezés? Egyrészt a következő hét folyamán elvileg kapok valami szexi oklevelet, hogy legyen mit lobogtatnom majd otthon is (Campus Hungary, idesüss, nem csak sétafikálni jöttem ki az ösztöndíjból!), plusz publikálási lehetőséget az egyetem online folyóiratában. Angolul. Április 17-ig. Igen, van dolgom rendesen.

És csak hogy valami képszerű képződményt is lássatok a konferencia utóhangjaiból, íme én az egy szál szegfűmmel, amit már a bölcsészkaron kaptam, ahol beültem az egyik nyelvészeti szekciót meghallgatni, és a győztesek és résztvevők után a nézőknek is kiosztottak pár szál maradék virágot.

Sok okos itteni bölcsészkaron végzett embör között.

És a virág maga közelről (a szemfülesek észrevehetik a nagyon érzékletesen háttérbe helyezett, koliverziós activiás vázát is). Szép.