Az eredeti terv az volt, hogy na most megyünk és jól megnézzük a kínai csoporttársammal az Arany-kapuban lévő múzeumot (ami mellett tanulunk, ugyebár, de sose mentünk még be) - pechünkre kiderült, hogy a múzeum épp zárva van. (Hozzátenném, hogy az orosz múzeumok rendkívül okosan és kiszámíthatatlanul találják ki a szabadnapjaikat: csütörtök, szerda, hétfő, bármi lehet szabadnap, plusz még sokszor beiktatnak egy санитарный день-t a nagytakarításnak, gondolom én - így lehetett az, hogy ugyan a Золотые ворота csütörtökön van általában zárva, de épp kifogtuk a hónap utolsó péntekét, ami bizony санитарный день volt). Szóval máshogy kellett elütni az időt, ha már bebumliztunk a trolin a városba.
Mivel épp akkor marhára rákezdett az eső, bemenekültünk a csak egy köpésre lévő kristálymúzeumba, ami az egykori Troickaja-templomban kapott helyett. Lehet, velem van a baj, de a sok kristálybidli engem alapvetően nem tudott annyira lázba hozni, mint a templom letisztult belső terei (a sok gyönyörűségesen giccses pravoszláv templom után igazi felüdülés az ilyen egyszerű-de-nagyszerű látvány).
És még a magyar orosz népmesékbe is belefutottunk...
Tavasz közepe, sőt kétharmada, és a hó még éppen hogy csak elolvadt, a fű itt-ott elkezdett magához térni, de sehol egy levél. Mindenesetre legalább kilátszik a hó alól az Arany-kapu és a szeretett bölcsészkar.
Az Arany-kapu (fenti képhez viszonyítva) jobbján, a смотровая площадка dombja mellett sétálgatva elérünk az úgynevezett "régi Vlagyimirba". Semmi különös nincs arra, csak a forgalom szinte teljes hiánya, meg a kedvenc orosz faházikóim - élénk színek és roskadozó falak. Azért nem a hazai vályogtéglás parasztházak, ugyebár.
Vlagyimir dimbes-dombos város, de a régi városon keresztül kényelmesen le lehet sétálni a vonatsínekhez - lám, ilyen csodák járnak errefelé.
Zöld! Virág! Úristendetermészet. (Komolyan, hihetetlen, hogy mennyire meghatározza az ember közérzetét pár nyamvadt mezei gaz.)
Ki találja meg a hibát a képen...? Nem tudom, mi történt amúgy szegénnyel, de egy szomszédos fa még mindig tartja.,,
Kilátás a szokásos Uszpenszkij-szaborral.
Háttérben (a nem túl kerek) víztorony, előtérben én, ahogy letámadok egy kocsányos tölgyből faragott baglyot. És nicsak, micsoda zöld pácsit virít már a háttérben!
Csak hogy ne maradjatok macska nélkül (a kocsányos tölgyből arra is futotta).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése