Moszkva újratöltve - képriport

Igen, el vagyok maradva nagyon a bloggal, ezért a hosszas beszámoló helyett már mint tapasztalt moszkvai turista* adom közre a képeket rövid kommentárral. Merthogy persze, a Leningrád-koncert volt a hétvége fénypontja, de azért a maradék időcskénkben muszáj volt turistáskodni is. Katt a továbbra!

SZOMBAT

Első állomásunk a híres-neves MGU, azaz a Lomonoszov Egyetem, Kelet-Európa legjobb egyeteme (állítólag). A Hét Nővér talán leghíresebb tagja - és aminek a nevét a Hét Nővér összes többi tagjára is előszeretettel alkalmaztuk (Jé, az ott a Lomonoszov? Vagy valamelyik másik? Áh, mindegy, legyen a Lomonoszov. - Nyilván köbö egyik esetben sem az volt, amit láttunk, bár ki tudja, nehéz felmérni a metró és a gyalogos távolságokat.) A bejárat előtt meg nagyon néznek a szocialista jövőbe a kedves szobrok.

Még az utca túloldaláról is hatalmas és szabad szemmel is befoghatatlan látvány az egyetemkomplexum.

Csináljunk egy ilyen "az egyetem, ahová sose fogok járni"-fotót is, na.

És igen, Moszkvában nagyban játszanak: a helyi TIK nem csak üvegezett, hanem aranyozottan üvegezett, meg nem simán tanulmányi és információs központ, hanem egyenesen intellektuális centrum. Ezt kapjátok ki.

Hopp, Zsófi meg kezet rázott Sztálinnal. Mert igen, diktátorokat imitálni biznisz ott az Isztoricseszkij Muzej mögött. Később az aluljáróban egy Leninnel is találkoztunk, bár a ruhán kívül már abszolút nem hasonlított, Sztálinnak legalább volt menő pipája. Meg hát na, nézzetek rá. Csak egy alapszabály: a fotóért ALKUDJÁL, és akkor jó lesz.

Metró és Burger King. Mindenütt vannak vicces emberek.

VASÁRNAP

A vasárnap a napsütés, a képeken nem látszódó brutális szél és a Kreml jegyében telt. Mottó amúgy a Kremlről: one does not simply walk into Kreml. Tudniillik jegyet kell venni, de azzal is csak bizonyos részekre tudsz bemenni. Van külön jegy például a fegyvertárba vagy a templomokba, azokkal még lehet kicsit sétálgatni, de nagyjából ennyi. És ráadásul ez a jegy is elég borsos, ha csak részképzéses diákja van az embernek, ugyanis csak a teljes képzéses diákra adnak 50%-os kedvezményt. (A borsos amúgy nem vészes, 500 rubelre jön ki, megéri amúgy az árát, csak na, csóró diáknak mindig fáj a szíve a diákkedvezményért.)

Ahova mi vettünk jegyet: a Szabornaja ploscsagy és a három templomocska, amiből épp csak kettőbe lehetett bemenni. De így is megérte, szép nagyon. (Meg huzatos marhára, de hát istenem.)

Bent nem szabad ugyebár fotózni, de amit nem lát a teremőr néni, az nem is fáj neki... Igaz?

Nekem ő volt a kedvencem, nyilván oda pont nem lehetett bemenni. Pedig szép.
Ja, és a piros kabát látványa csalóka: ugyan pénteken még abban is majd' megpusztultam, olyan jó kis tavaszias 15 fok volt napközben, vasárnapra ez lazán csökkent 0 fok körülire, fújt a szél, és mire vonatra szálltam, olyan természeti jelenségeknek voltam tanúja, hogy nagyon (havas eső, felhős-napsütéses száraz idő, már-már ködszerű hóvihar, amitől csak 50 méterre látni, nagy pelyhes hóesés - mindez 5 percenként váltakozva, egy városon belül is lazán).

Ilyen rendes kis pasasok járőröztek minden úton és utcácskán, ahova turistáknak tilosazá. Ha az útra léptél, még ha egy darab autót se lehetett látni, amíg ott voltunk, helyből lesípolt meg leintegetett mindenkit. Kemény.

Na, azért innen nem olyan csúnya a látvány, még ha gyűltek is a felhők.

A kétfejű sasok a címerről, amik Oroszország európai és ázsiai kettősségét hivatott jelképezni. Nem rossz.

A kép nem adja vissza a méreteket, de ez egy BAZINAGY ágyú, ha valakinek nem tűnne fel. (Tudom, fantasztikusan információdúsak a képaláírásaim.)

*Haha, tudom, ez talán kicsit erős, de tény, hogy már tényleg könnyedén elbarangolnék egyedül is Moszkvában, hála a brutálisan jól kiépített metróvonalnak és annak, hogy ettől a két hétvégétől már a metróvonalak egy része egészen ismerős jóbarátként köszön vissza. Megy ez, mint a karikacsapás.