Miután már eleve lejártuk a lábunkat másfél nap alatt, mi is jöhetne jobban, mint Moszkva egyik leghíresebb múzeuma, a Tretyakov Galéria! A teljes főépületet durván öt óra alatt jártuk körbe, bár párszor muszáj volt leülnünk (nyilván bámulni a képeket, nem azért, hogy pihenetessük öreg csontjainkat, nyilván). Külön kellett fotójegyet venni, de abszolúte megérte. A rengeteg fantasztikus képtől igazi, a szó pozitív értelmében vett kultúrsokkot kaptunk, szóval itt van nektek egy kis zenés ízelítő abból a sok-sok remekműből, amit láttunk:
...Ja és persze a fotójegyen az állt, hogy nem lehet közzétenni meg felhasználni a képeket, de remélhetőleg a Tretyakov Galéria kedves munkatársai nem fognak egy magyar blogon kurkászni a kész képek után. Sebaj. És akkor még pár kép, mert hiába fájt már őrjítően a lábunk, ki kellett használni a nappali fényt (bármilyen szürke és taknyos is volt az idő):
 |
| Mert a lakatokkal teli fák menőbbek, mint a párizsi (vagy a gyopárosi, haha) lakathidak. |
 |
| Random szoborcsoport a gyermeki ártatlanságról és az elállatiasodott felnőttkorról. Imádom. |
 |
| A szürke Moszkva. Elég lehangoló. |
 |
| A kontrasztok mindenütt: a Megváltó Krisztus-székesegyház előtt állva egyszerre látni a hangulatos hidat és a gyárkéményeket. |
 |
| És akkor jöjjön még egy kötelező turistakép (csak kívülről, mert épp hat perccel zárás után értünk oda - bár azt mondják, a felújítás után ez már tényleg túl giccses, még a pravoszláv templomok giccséhez képest is). |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése