Az ódon épületek bája

Beköszöntött a hétvége, amikor a kollégisták nagyobbik része hazamegy, de most, hogy egyrészt ez a maszlenyica hete, másrészt hétfőn is pirosbetűs ünnepnap van (ezekről hamarosan beszámolok), a hosszúhétvégén pláne kiürül az épület.

Ezzel egyébként alapvetően nem lenne gond, legalábbis az előző hétvégén nagyon jól esett, hogy kicsit egyedül maradhattam, szkájpolgathattam magyarul, olvasgathattam kényemre-kedvemre. Viszont most, hogy sikerült egészen berendezkednem, tényleg igényelném a társaságot (főleg mert a héten még egy teára se tudtam felugrani senkihez, annyira beszippantott az ügyintézés). Mondjuk azért nem kell félteni: a szinten most már a jénai Johannesen kívül visszaérkezett Krakkóból a lengyel pár (akik amúgy mindig isteni illatú kajákat főznek, kifejezetten akkor, amikor én épp éhesen hazaesek az egyetemről - tudják, mi az az időzítés), szóval legalább a szinten mocorognak néha az emberek.

Apropó mocorgás: a kolis képriportomban talán említettem, hogy a padló abszolút horrorba illően recseg szinte minden moccanáskor, a folyosón meg egyszerre recseg és döng, szóval vagy mamutnak érzi magát az ember, ha végigmegy rajta, vagy ha épp eléggé este van és már mindenki alszik, na akkor jön a vajon-melyik-ajtó-mögül-ugrik-elő-egy-mumus életérzés.

Tegnap éjszaka is kicsit ilyen érzésem volt. Tudniillik épp olvastam az Éhezők viadala második részét (igen, a heti oroszos agytorna után még nem tudok szépirodalomba fészkelődni, csak az akció - bár azért annyi kihívást állítottam magam elé, hogy legalább angolul olvassam, ha már), és észre se vettem, de fél kettő lett, mire befejeztem. Jöhetett a fürdés, alvás ideje.

Namármost itt utalunk vissza az ódon épületek bájaira (bár tegyük hozzá, nem olyan ódon ez, csak panel, de nem baj, stilizáljuk túl egy kicsit). Ami a tusolást illeti, a dolog úgy néz ki, hogy mivel a vendégszinten vagyunk, minden blokkban (ahol 4-4 szoba van) van egy WC, két mosdókagyló az előtérben és egy egyszemélyes tusoló. Utóbbi nyilván az én blokkomban kezdetektől fogva nem működött (mondjuk nem is néz ki úgy, mintha úgy az utóbbi 20 évben folyt volna belőle víz), ezért először kipróbáltam a portán ajánlott közös tusolót. Ja igen, merthogy ez a mi kiváltságunk itt a másodikon (ami náluk a harmadik emelet, mert szinteket számolnak és a földszinttel kezdik), hogy van saját tusoló, a többi 7 emeleten csak WC és mosdókagyló van a blokkokban, tehát nekik le kell járni a földszintre. A közös tusoló meg hát egy élmény: fel van újítva, de körülbelül az, amire számítani lehet: kb. 10-10 tusoló egy nagy terem két szélén, egy akasztó jobb oldalt, néhány kis paraván a tusolók között - de csak úgy tessék-lássék módra, mert függöny az nincs, a paravánok meg épp csak annyira jók, hogy félig-meddig takarjanak, valójában ha rendesen megengeded a csapot, a vízsugár pont annyira kilövell, hogy muszáj a paravánon kívül állni. Ergo mindenki lát mindent. Szóval megnéztem, megköszöntem, hogy elég is volt ennyi, és inkább bekéredzkedtem a szemben lévő blokkba tusolni.

Most viszont minden szint bizonyos blokkjaiban szerelik a vízvezetékeket péntektől vasárnapig. Illetve az én blokkomban is történt újdonság: a WC elkorhadt csöveit kicserélték szép fehér műanyagcsövekre (az elkorhadtak meg tegnap óta a folyosó szélén árválkodnak). Viszont mindeközben a szomszéd blokk tusolója ismét kilőve. Nem baj, gondoltam, fél 2 körül csak nem kell senkivel osztoznom a kiürült épületben péntek este a közös tusolón, még jobb is így. Csak szerettem volna: akkorra ugyanis bezárták a lenti tusolót, porta se volt (illetve valószínűleg van portás, csak valahol alszik, mert hallottam, hogy éjszaka pár órára bezárják az ajtókat, és csak valahogy felcsengetve lehet bejönni, amit nem szeretnek, de lehetséges - bár a csengőt még nem láttam), szóval hoppon maradtam egészen ma reggelig.

Ha már friss és üde voltam így ma reggel, fel is töröltem a padlót a szobában, mert elég sok koszt felhord az ember a csizmáján, akárhogy törölgeti a mindenféle lábtörlőkbe. A felmosó meg egy külön élmény: a szinten csak egyet találtam, az is csak egy rongy a partvisra kötve, hozzá egy vödör, amin nyilván nem igazán (értsd: semennyire se) lehet kicsavarni, szóval csináltam egy kisebb uszodát a szobában, de legalább vigasztal a tudat, hogy kisöpörtem, feltöröltem a koszt (már amennyit a jobb híján tusfürdős felmosóvízzel és az eleve koszos ronggyal fel lehetett), szóval a ház megtisztult. És legalább odáig is eljutottam végre, hogy ki merjem nyitni az ablakot. Igen, tudom, hülye vagyok, de olyan kellemes az idő a szobámban, hogy féltem, hogy ha nem tudom becsukni, akkor meg megfagyok estére? Nyilván nem vészes a helyzet, bár csak most vettem észre még egy nagyon kedves orosz megoldást: két ablakszárny van, egy vékonyabb és egy nagyobb, de csak előbbit lehet kinyitni: a másik hőszigetelését egy jó kis széles celluxcsík szolgáltatja a másik ablaknál, szóval azt egyelőre nem bántjuk.

És igen! Most rákezdtek valami furóval felettem. Kellemetes hétvége lesz ez.