"When in doubt, go to the library"

Rendes bölcsésznek mihamarabbi dolga, ha hosszabb-rövidebb távon valami idegen városban tartózkodik, hogy megnézi magának a könyvtárat (és ha tényleg olyan hosszú ideig, teszem azt, négy hónapig marad, be is iratkozik). Én is így tettem: van itt amúgy több könyvtár is (egy kis hangulatos tanszéki raktárgyűjtemény, valami leomlott panelépület "Bibliotyeka" felirattal stb.), de végül a kerületi tudományos könyvtárra esett a választásom. Egy köpésre van a filfaktól, szép, felújított, van netezési lehetőség meg minden, miért is ne?

Nos, először is a furcsaságok: be kell vallanom, azért csúnyán el lehet kényelmesedni a mi kis TIK-ünkben. Persze, van itt számítógépes katalógus is, de bizony-bizony, itt még most is aktívan használják a rendes papíralapú kartotékos katalógusrendszert. Izgi, de én, az elkényeztetett külföldi csak néztem, hogy jajmamám, ez nagyon szép, de hogy igazodjak én ki ezen. Szóval maradt az inkább-kérdezzük-meg-a-könyvtáros-nénit jól bevált, ősi módszere.

Alapvetően (legalábbis amennyire fel tudtam térképezni a helyet) elég kevés a szabadpolcos könyv, szinte mindent ki kell kérni. Egy kikérős lapocskára felírod kétszer a könyv adatait, aláírod meg minden, aztán beadod "lentre" a kedves néniknek, akik előkeresik neked. Elég lelombozó: a könyvtárazásnak az a szíve-lelke, hogy bolyongok a polcok között, felütöm, ami tetszik és slussz. Ráadásul van egy ellenőrző papírocska is arról, hogy melyik részlegen mit csináltam (kikértem egy könyvet olvasásra, bementem és erről-arról érdeklődtem, ilyesmik). Egyébként rendben van, de szip, szabadpolcos könyveket akarok, sokat...!

Még egy furcsaság az otthoni szigorúság után: itt egy csomó helyen simán be lehet a polcok közé telepedni teával, joghurttal, mindenféle kajával. Konkrétan az egyik sarokban még vízforralót meg mikrót is láttam.

A beiratkozásért egyébként nem kellett fizetni, de kaptam egy nagyon szép olvasójegyet (bocs a képminőségért). Helyből rákérdezett a néni az akcentusom hallatán, hogy honnan jöttem, Amerikából (???), aztán felvilágosítottam, hogy nem. Zárójel: az Alexandra névről folyton folyvást azt hiszik a helyiek, hogy úúú, orosz nevem van - a könyvtáros néni még rá is kérdezett, hogy van-e valami orosz gyökerem. Kéne egy zsebben is elférő etimológiai szótár, hogy az orruk alá dugjam is megmutassam nekik, hogy jé, héber-görög eredetű, szóval kb. a világ minden pontján lehet az Alexandra névvel találkozni, nem kell kisajátítani, még ha a cárnőjüket is hívták így, akkor se. Mondjuk tény, legalább ki tudják mondani (az mondjuk viccesebb, amikor a csoporttársaimnak elárulom, idehaza hogyan is ejtik ez - az a hang a külföldiek örök mumusa, ha szeretnétek magatoknak pár jó percet szerezni, próbáljátok ki).

Ezek az oroszlánizék ott vannak a villanykapcsolókon, és most már a pénztárcámban is.

 És persze ha már lelepleztem magyarságomat, nem bírtam ki, hogy ne érdeklődjek a magyar nyelvű és/vagy magyar nyelvről szóló könyvekről. Az idegen nyelvű könyveknél kicsit meglepődött elsőre a könyvtároskisasszonyka, de azért megörült neki: ő is kiérzett egy "enyhe akcentust" (haha) és rákérdezett, hogy anyanyelvi beszélő vagyok-e, hát mondom bezony. Aztán megmutatta a polcon a nem túl hatalmas szépirodalmi és nyelvi részleget, aztán még odahordott pár magyar nyelvű oroszkönyvet (a jó kis Havronyina-féle Beszéljünk oroszul!-tól kezdve mindenféle beszédetikettig, de ami amúgy izgi volt: egy orosz nyelvű, nyíregyházi kiadású tanulmánykötet az oroszul tanuló magyar hallgatók kiejtésbeli "vengerizmusairól"). Az illusztrációból is látszik, hogy minden jóformán a 80-as évekből vagy még korábbról való, teljesen random dolgokkal lehetett a polcon találkozni (valahogy német, cseh (?) meg valami távol-keleti nyelvű könyv is oda került, ne kérdezzétek), szóval valószínűleg maradok az e-book olvasónál.

Magyar szépirodalom (pont lemaradt a képről, de azért becsúszott pár random cseh meg német könyv is, sebaj). Azért Karinthynak örülünk nagyon. Meg hát az elmaradhatatlan Petőfi! És ha már Petőfi, hadd tegyem hozzá, hogy Paszernak-emlékév van, épp várakoztam és random felcsaptam egy kötetet, amiben Paszternak fordításai voltak sok nyelvről oroszra, na és hát mit találtam - hát persze, hogy Paszternak bácsi is fordított Petőfit. Jippí!

És könyvek a magyar nyelvről - jó kis szocialista kiadványok, de felhívom a figyelmet majdnem középen a zöld kiadványra, nagyon kis guszta!

Külön izgalmas pont, hogy mi áll azon elvetemült oroszok rendelkezésére, akik valami csoda folytán kicsiny nyelvünk tanulására adják fejüket. Persze, itt vannak a jó kis elvtársas, száraz, udvariaskodós nyelvkönyvek a szocializmusból, de szerencsére van egy nagyon szép, első blikkre hasznosan forgatható, kifejezetten autodidakta tanulásra kitalált könyvecske is. Szinte kedvem lenne keresni egy tanítványt a csoporttársaim közül, és úgy megtanítanám magyarul ebből a könyvből, mint a sicc. Hehehe.

"Munka után a bányászok feljönnek a föld .... (из под)."

Az a bizonyos szépség. Bár azért itt is vannak kedves dolgok: random amúgy teljesen értelmes, körülbelül természetesnek ható szöveg, amikor is: "Én a majmokat akarom megnézni. Azok olyan murisak. Sokat lehet nevetni, mindig kitalálnak valamit."