Egy időutazó fejlegyzései: képes riport a kollégiumról

Amikor lecuccoltam, egyszerre éreztem megkönnyebbülést (elég borzasztó dolgokra számítottam - por, omló fal, (jobb esetben csak) döglött csótányok, halott szovjet katona a szekrényben, mittudomén), ahogy megláttam a viszonylag otthonosnak mondható szobácskámat, ezzel párhuzamosan röhögőgörcs tört ki belőlem: időutazó vagyok! Ezek a tapéták, függönyök, huzatok, berendezési tárgyak... Nyolcvanas évek barátságos szocialista giccse mindenütt. De meséljenek inkább a képek.

Az érkezés pillanatában

A félóránként felberregő hűtő a szemcsés tévével (ami most már igazából csak plüsspatkánytartóként funkcionál)

Hangulatvilágítás

Imádom ezeket a kilincseket! Csak kár, hogy ha becsukom az ajtót, kinyílik, ha meg kinyitom, becsukódik. Magától. Kicsit creepy, szóval inkább zárom, ne mocorogjon nekem csak úgy.

Ez a dolog meg pont az ajtómmal szemben van. Hát, mondjuk úgy, inkább nem bolygatom.

Felhívom a figyelmet a WC mögött bal oldalt található kis lyukra, ami a blokk előterébe vezet a mosdókagyló alá. Kalandos.

Csak a bal csap működik, nyilván. Aztán lehet félni, hogy a tükörben csak én látszódjak.

A tapétagiccs magasfoka az amúgy teljesen korrekt konyhában. Egy baja van: látjátok ott jobb oldalt azokat a fehér csöveket? Na, itt ennyi a fűtés. Pár meleg cső. Szóval ha inkább a szobában eszem, az most kivételesen nem azért van, mert antiszoc vagyok, hanem mert odadermedek a konyhaasztalhoz.

Igen, az ajtón is folytatódik a tapéta.

Valamiért nem tudom nem odaasszociálni a végére A ragyogás ikreit. Ja meg amúgy nagyon szépen recseg hozzá a padló is.

Élőben varázslatos volt a délutáni fény, a képen inkább ikszaktás, de sebaj. Azért tetszik.

Ilyen furcsa oroszlányok (hah, freudi elírás, így hagyom) őriznek minden lámpánál. Csoda, hogy nem félek? Egyemazúzájukat.

A szint előtere. Lócák és giccsvízesés. Mesteri. (De amúgy egy szavam se lehet, a többi szinten az előtérben se lóca, se tapéta, csak kórházzöld falak. Jobb esetben.)

Szoba kilátással, avagy ilyen volt a reggel.

Hát ígyen vagyunk-leszünk a következő négy hónapban. Ahoy mindenkinek! A mikulásos zoknim külön üdvözöl mindenkit (a városban, ahol még február közepén is kinn van az ünnepi világítás meg egy rakás karácsonyfa (tudom, hogy náluk január 1-jén kezdődött a buli, de az se ma volt, kérem), szerintem nincs gáz)!