Télűzés, tavaszvárás

A szokásos terüljterüljasztalkám:
mert a tea sosem egyszerű tea, hanem egy vagyon
édesség mellé

Miközben otthon is már kezd vége lenni mindenféle farsangolásnak és busójárásnak, itt is megünneplik az oroszok a tavasz közeledtét (ami most már amúgy tényleg érezhető, bár a hőmérő higanyszála még csak éppen 0 fok fölé kúszott - de például már egyre több helyen lehet látni magát a járdát a jégpáncél helyett, legutóbb például azt is észrevettem, hogy zebránál, ahol eddig csak ilyen lecsúszós jégpáncél volt, valójában egy egész magas padka van, ki gondolta volna?). Ez az ünnep a maszlenyica, ami egy egész hetes télűző mulatság, ami idén épp a múlt héten zajlott le.

A tanszéken az orosz mint idegen nyelv szakos hallgatók egy tanárnőnkkel együtt rendeztek egy kis ismerjük-meg-egymás-ünnepeit estet csütörtökön. Az orosz lányok bemutatták a közeledő ünnepeket (a maszlenyicát, a február 23-i "haza védelmezői" napot, ami valójában a férfiak napja és a győzelem napját - majd erről is mesélek hamarosan), mi pedig a kínai csoporttársammal, Li Venszuval meséltünk egy kicsit egy-egy saját ünnepről. Ő természetesen a nagyon is aktuális kínai újévről, aminek nagyon nagy szerelmese, én pedig általában a legfontosabb ünnepeinkről, végül részletesebben a busójárásról, ha már úgyis aktuális meg hungarikum.


Persze az est fénypontja a prezentációk utáni teázás és palacsintázás volt. Az orosz blini (sőt blincsiki) névre hallgató palacsinta természetesen szakasztott olyan, mint a hazai, csak a maszlenyica fényében különösen fontos szerepet nyer: a napot, ezzel együtt a közelgő tavaszt és megújulást képviseli. Szóval úgy kell enni, hogy ez nem csak egy sima desszert ám!

Csoporttársak az első és a negyedik évfolyamról. És kaja!

 Persze az egész városban zajlottak közben az események. Az egyetemnek is volt saját kis maszlenyicája, bár erről csak utólag értesültem a vkontaktyén: azért jó móka lehetett.

A város 850. születésnapjáról elnevezett központi parkja - sok-sok nyírfácskával.

Az egész mulatságnak mindig vasárnap van a tetőpontja: a városok minden parkjában a fenti kis videóhoz hasonló játékok várnak mindenkit, zene, saslik, palacsinta, vattacukor, céllövölde, meg minden, ami belefér. Igazából azt kell mondanom, hogy ez azért alapvetően családi ünnep, rengeteg kisgyerekes családot láttam, nekik tényleg mókás lehet, sajnos valahogy úgy érzem, ebből már kinőttem (vagy csak nem találtam megfelelő társaságot hozzá). De azért jöjjön a képes beszámoló:

Igen! Rénszarvas! Testközelben! Akartam fele pózerkodni, de mire odaértem, mindig a szánon húztak valami kis hülyegyereket, ilyen nagy hülyegyerekekre, mint én, meg a fotóikra nem volt idejük. Szip. Örök tragédia!

A kötélhúzás is igazi ünnepi esemény. És tényleg, kicsiktől nagyokig mindenki tolta rendesen. Vagyis hát húzta, na.

És igen, a maszlenyica elmaradhatatlan kelléke: a csucselo, amit el szokás égetni a tél elűzésének szimbólumaként. Kis kedves.

Persze akadnak itt gonosz lények is: a boszi itten Baba Jaga névre hallgat. Szexi, nem?

A gyerekekkel mindeközben sokféle játékot játszatnak: nemcsak kötélhúzás van, de zsákbanfutás, ügyességi játékok meg a bújjbújjzöldágra hajazó körjáték. És egy kis funfact: még a mi játékunk szövege is egészen új értelmet nyer, ha összehasonlítjuk az ittenivel. Itt ugyanis a szöveg valami olyasmi, hogy "az Aranykapu nem mindig enged át, első alkalommal elköszön, második alkalommal megtiltja, harmadjára pedig nem enged ki". Mindez a korábban már mutogatott Arany-kapu városában különösen autentikusnak hangzik - de akkor honnan jön a magyar mondókában a "nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta"? Fejtörő.

Éééés most dobpergést kérek, mert nagy nap a mai: jön az első vlog (háhá, mert bizony, ilyen is lesz!), ami eléggé kis bénácska lett, de be kell vallanom, izgultam a nagy embertömegben, hogy forgok körbe-körbe egy kamerával a képem előtt és magyarul pofázok. Például nem balalajkát akartam mondani, hanem harmónikát, de gondolom, ez valami nagyon mély freudi elszólásra vezethető vissza. Ja és a minőség se lett a legjobb a feltöltés miatt, de majd ezen is dolgozom a jövőben. UPDATE: feltöltöttem a youtube-ra a videót, szóval most már kicsit jobb minőségben is meg lehet kukkantani a dolgot. Szóval tádám:

Igen, a videó elkészítése közben még nem tudtam, hogy amikor végigállom a sort a nagyon jó illatú saslikért, a végén egy körülbelül 6-7 húsdarabból és egy kis hagymából álló, műanyag tányérban elém tolt kajáért 400, azaz négyszáz (!) rubelt akartak elkérni, hát mondtam, hogy ez így nem pálya, végül olcsóbb pénzért kaptam pár szem husit, amit aztán nem túl jó ízzel elnyámogtam és szépen hazamentem. A smucig lelkemnek azért fájt, hogy ennyire drága volt (nyilván láttam a kiírást, csak azt nem érzékeltem, hogy a 120 rubel az 100 grammonként volt, nem adagonként, ami kb. egy darab húsnak felel meg, ha jól számolom), szóval duzzogtam egy kicsit magamban.

Kis pénzes kalandomnak hála pont arról maradtam le, amire igazán kíváncsi vagyok: a csucselo elégetéséről. De szerencsére a vkontaktyén mindig találni képeket is (bár ezek éppen másik parkban készültek), így én is, ti is kaphattok egy kis ízelítőt: