Gimnázium egyetemistáknak

Na és milyen az egyetem? Milyen óráid vannak? Hogy működik náluk az oktatási rendszer?

Sokan kérdeztek hasonlókat, és hát mit is mondjak, egyrészt nagyon otthon érzem magam, másrészt megint van egy kis időutazós feelingem. Meg másféle is.

Nyilván nem meglepő módon a legerősebb az "új lány"-effektus, sőt miazhogy, a "külföldi új lány"-effektus. Nem tudom, hogy csak üldözési mániám van vagy az emberek csak simán megnézik a másikat, de nemcsak az egyetemen, de a buszon is olyan, mintha az emberek kiszúrnák, hogy nem vagyok idevalósi (vagy tényleg csak simán bámulnak, nem tudom). Az egyetemen meg tényleg van egy ilyen erős érzésem - most már kiderült, hogy amúgy nem teljesen véletlenül, mert bizony az önéletrajzomat, amit még anno októberben, amikor próbáltam magam bekuncsorogni valami orosz egyetemre, küldtem szét, hát azt szétküldték a tanszéken e-mailben. Na igen. Remélhetőleg csak az orosz mint idegen nyelv tanszéken, nem az egész filfakon, mert hát izé, az már durva lenne. De épp ezért vannak olyan emberek, akikkel még mondjuk nem találkoztam, de ahogy elmennek mellettem a folyosón, jól szemügyre vesznek és aztán mosolyogva rám köszönnek, pedig nem emlékszem, hogy lett volna közös óránk. Most már persze kezdek beleszokni, vannak tényleg ismerős arcok, kezdek neveket is megjegyezni (és háhá, a vkontaktyén, az orosz fészbukon már van 7 vlagyimiri ismerősöm, úúú!). Vannak persze más külföldiek is, egy kínai srác, Li Venszu tán (de itt mindenki csak Koljának hívja, puffneki), néhány türkmén lány meg egy török srác, de utóbbiakkal nem nagyon találkoztam még - de egyelőre úgy tűnik, kicsiny Európánkból egyelőre én vagyok az egzotikum. Erre is vannak érdekes reakciók, na de ezt majd egy másik posztban.

Szóval milyen is itt az egyetem? Nos, röviden-tömören: kicsit úgy érzem magam, mintha visszacsöppentem volna a gimibe. Merthogy:

1. van rendes kifüggesztett órarend (ahol nem vízszintesen sorolják fel a napokat, hanem függőlegesen, hozzá kellett szokni), szóval nincs olyan ETR-es lavírozás a kurzusfelvétellel, mint nálunk, hanem fix órarend és járjál órára, pont (épp ezért nem is kell feliratkozni rájuk se papíron, se elektronikusan),

2. páros és páratlan hetek szerint váltakozik az órarend (ebből még lesz probléma a jövő héten, úgy érzem),

3. van csengő (óra kezdetén és végén, nagyon kemény),

4. fel kell állni, amikor bejön a tanár, és csak akkor ülünk le, ha azt mondja, hogy már lehet,

5. a kabátokat le kell pakolni egy elkerített ruhatárszerűségben (mondjuk ez legalább hasznos, csak az a baj, hogy a ruhatár általában hamarabb zár, mint ahogy én végzek - de ilyenkor személyesen hozzám odajön a ruhatáros néni a kabátommal, hogy vigyem, mert bezárja a cuccost).

Naja. 

Egyébként jelenleg kb. mindenféle órára beesek, ami vagy otthon is van ebben a félévben, vagy simán érdekesnek hangzik, vagy a tanárok hívnak, hogy menjek oda is. Épp ezért körülbelül az első és a negyedik évfolyamot leszámítva mindenhová járok (az elsőn unalmas bevezető órák vannak meg tesi, a negyediken meg most tanítási gyakorlaton vannak), amiben az a jó, hogy mindig vannak új arcok, érdekes népek - másrészt persze több nevet kellene azokhoz az arcokhoz társítanom, de majd idővel.

Amúgy ha már az évfolyamoknál tartunk, azt is hozzá kell tenni, hogy itt is van alap- és mesterképzés, de az alapképzés mindig hosszabb, mint nálunk. Itt meg pláne, mert alapvetően a bölcsészkar a pedagógiai intézeten belül van - és akkor itt álljunk meg egy pillanatra. Itt a legnagyobb egység az egyetemen belül az intézet szó szerint, a bölcsészkar pedig a szó szoros értelmében véve filológai kar, épp ezért csak a nyelvészet, irodalom és orosz mint idegen nyelv szakok vannak itt, mint a pedagógián belül, ergo ötéves tanárképzés folyik itt alapvetően, a mesterképzésre pedig általában már dolgozó tanárokként vagy egyéb beosztásban iratkoznak be azok, akiket még jobban izgat a tudomány mint olyan. Szóval a történelem, az idegen nyelvek és minden egyéb, ami nálunk abban a szép roxfortos épületben van otthon, külön intézetet kap, ami a karon ("fakultáson") felül áll a hierarchiában. Szóval mondhatni nagyon otthonos minden, igazából majdnem az összes évfolyamot meg tudom ismerni nem csak a szakon, hanem a filfakon is.

Persze hogy legyen egy kis pikantéria is a dologban, a mi szép épületünkben vannak még a művészetisek is, szóval miközben épp a régi orosz nyelv grammatikáját vagy a 19. század végi irodalmat vitatjuk meg, a szomszédos teremben zongoráznak, táncolnak, egykétháznak meg énekelnek. És amikor lent várunk egy üresjáratban, hogy becsengessenek (jajmamám), a kávéautomatákhoz balerinacipős lányok és csípőringató fiúkák jönnek sorban.

Visszatérve az óráimra: igazából eléggé úgy néz ki, hogy ez a kar inkább nyelvészeti specializációjú, mint irodalmas. Vannak természetesen irodalmi órák is, de ezekből sok épp azon a bizonyos negyedéven lenne, ahol tanítási gyakorlat van, szóval ott csak áprilistól lesznek megtartva ezek az órák (tömbösítve vagy nem, pássz). De ilyesmiket kell elképzelni, mint lexikológia, funkcionális stilisztika, funkcionális szintaxis, 19. századi irodalom előadás és szeminárium, nyelvtan kifejezetten nekünk, külföldieknek (megfűszerezve egy kis beszgyakkal és társaikkal), nyelvtörténet (kifejezetten grammatika-morfológia), de ma például belestem egy kis orosz mint idegen nyelv oktatása és módszertana órára is (ahol élő példaként szolgálhattam az óra fő kérdésére: miért nehéz a külföldieknek a névszók eseteinek megtanulása? nem tudtam nem felröhögni, na Szása, vajon miért?). Még sok minden képlékeny ezen a héten is, a jövő hetemet meg pláne nem látom, de ilyesmiket kell elképzelni. Vannak előadások, hozzájuk kapcsolódó gyakorlati órák, sok házi feladat, annak rendje-módja szerint. 

Alapvetően elég változatosak az élményeim, mert minden egyes tanár máshogy viszonyul hozzám. Van olyan, aki abszolút nem zavartatja magát és a megszokott módon magyaráz (mint kiderült, ez még az oroszok számára se feltétlen jegyzetelhető, érthető tempó, szóval nem velem van a probléma), más ugyanúgy tartja, mint szokta, de néha külön hozzám is intéz kérdéseket, hogy és a magyarban ez hogy van, vagy én tudok-e példát mondani. A kedvencem a zavarodott típus, aki csak az órán szembesül azzal, hogy minket beküldtek az órájára, szóval jön az újratervezés (hogy legyen érdekes egy óra egyszerre az orosz MA-soknak és a külföldi diákoknak?). És persze ott a másik véglet: ooooolyaaaan lasssaaaan magyaaarááázom eeegy naaaagyooon boooonyoooluuult dolgoooot, hooogy megaaaalsziiik a teeeeej aaa szááámban, mert hát külföldi, ez a funkcionális stilisztika jaj de nagyon érthetetlen nekünk. Jabocsnem. Oké, nem tudom a terminológiát úgy, ahogy kéne, meg nyilván nincs meg az a lexika a fejemben, ami mondjuk a különböző stílusárnyalatokban kellene, de mondjuk azért vagyok itt, hogy megtanuljam, nocsak!

Szóval nekem is hozzá kell szoknom, de a tanároknak is hozzám. Persze ez nem olyan meglepő.