Amúgy hozzátenném, hogy az eszem megáll a vlagyimiri kedvességtől. Illetve hát Nagyezsdától, az én reménységemtől. Mert nemcsak hogy fogadnak engem, hanem törődnek is azzal, hogy rendben legyek. Persze nagylány vagyok, én elterveztem, hogy ja, mutassák meg, hol lakom, aztán majd feltalálom magam, felfedezem a környéket, a várost, van kis szám, meg tudom kérdezni, mi merre hány lépés. De nem: eleve az állomáson várt ВлГУ (VLGU – Vlagyimirszkij Goszudarsztvennij unyiverszityet) felirattal egy srác, Jevgenyij (aki amúgy első blikkre félelmetesen hasonlít egy szegedi ismerősömre), és kiderült, hogy Nagyezsda is mindjárt érkezik.
Mire kiértünk a buszhoz (illetve hát elektricskához, pici kis döcögős izéke), ő is ott volt, akivel már négy hónapja levelezek és tervezem az utat: Nagyezsda Nyikolajevna, aki egyébként oroszt mint idegen nyelvet tanít az egyetemen és a külföldi diákok fogadásával is foglalkozik mindemellett. Egy mosolygós, rövid, szőke hajú, talán ötvenesnek saccolható nő, puszipuszi meg kedvesség, és még azt se hagyta, hogy egyedül vigyem a sporttáskámat (szerencsétlen véznácska Jevgenyijre hagytam a nagybőröndöt… hát, ez van), hanem megragadta az egyik fogókáját, egyem a szívét. Kifizette a buszjegyemet (16 rubel – hatalmas összeg, nincs 80 forint a jelenlegi árfolyamokkal), aztán a beszélgetés közben kiderült, hogy amúgy járt már Pesten, Debrecenben, Tokajban, sőt Nyíregyházán még anno a nyolcvanas években tanított is oroszt. Eddig is nagyon hálás voltam a nőnek, de most már be kell vallanom, csodálom és imádom, de tényleg.
És ez nem minden: kiderült, hogy hát nem úgy van az, hogy én két napig csak úgy lézengek és felfedezgetem a helyet. Nem-nem, hát másnap (szombaton) visznek körbevezetni az orosz mint idegen nyelv szakos lányok. Bár ebből végül az lett, hogy Szvetlana (talán Szvetlana…? jaj nem tudom, már nagyon késő volt, amikor bemutatkozott és pont a WC-ről jöttem ki és nagyon zavarban voltam :D) csak a legfontosabb dolgokat mutatta meg, elvileg vasárnap lesz egy rendes körbevezetésem egy másik lánnyal is. Oké, köszi, tényleg!
Mire kiértünk a buszhoz (illetve hát elektricskához, pici kis döcögős izéke), ő is ott volt, akivel már négy hónapja levelezek és tervezem az utat: Nagyezsda Nyikolajevna, aki egyébként oroszt mint idegen nyelvet tanít az egyetemen és a külföldi diákok fogadásával is foglalkozik mindemellett. Egy mosolygós, rövid, szőke hajú, talán ötvenesnek saccolható nő, puszipuszi meg kedvesség, és még azt se hagyta, hogy egyedül vigyem a sporttáskámat (szerencsétlen véznácska Jevgenyijre hagytam a nagybőröndöt… hát, ez van), hanem megragadta az egyik fogókáját, egyem a szívét. Kifizette a buszjegyemet (16 rubel – hatalmas összeg, nincs 80 forint a jelenlegi árfolyamokkal), aztán a beszélgetés közben kiderült, hogy amúgy járt már Pesten, Debrecenben, Tokajban, sőt Nyíregyházán még anno a nyolcvanas években tanított is oroszt. Eddig is nagyon hálás voltam a nőnek, de most már be kell vallanom, csodálom és imádom, de tényleg.
És ez nem minden: kiderült, hogy hát nem úgy van az, hogy én két napig csak úgy lézengek és felfedezgetem a helyet. Nem-nem, hát másnap (szombaton) visznek körbevezetni az orosz mint idegen nyelv szakos lányok. Bár ebből végül az lett, hogy Szvetlana (talán Szvetlana…? jaj nem tudom, már nagyon késő volt, amikor bemutatkozott és pont a WC-ről jöttem ki és nagyon zavarban voltam :D) csak a legfontosabb dolgokat mutatta meg, elvileg vasárnap lesz egy rendes körbevezetésem egy másik lánnyal is. Oké, köszi, tényleg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése