Büszkeségem határtalan: bizony-bizony, a jó öreg Venyegyikt Jerofejev barátunk (a petuskis pasi) is itt koptatta a padot. Hjaj, megdobbant a szívem. |
Nem mondom, hogy olyan, mint otthon, de valahogy megvan a bölcsészatmoszféra. |
De azért hopp, egy Lenin. Vagy egy rá nagyon hasonlító random orosz, ki tudja. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése