Tömegközlekedési zsebkalauz

A tömegközlekedés egy különösen vidám móka itt Oroszországban. Alapvetően tudni kell, hogy a városban sokféle busz, kisbusz, troli közlekedik - a felének se tudom az útvonalát, egyelőre nem is nagyon kockáztatok, csak a jól bevált 8-asra és 28-asra merészkedek el, ami egy szép nagy körben visz végig a koliból az egyetemre (gyalog amúgy kb. ugyanannyi idő lenne, durván 20-30 perc, de mivel úgy meg nem ismerem még az utat és ismerve magamat általában késésben vagyok, azzal sem kockáztatok még). 

A kép talán Moszkvában készült, nálunk fele ennyi, de a fíling hasonló.

A vonaljegy 16-18 rubel között mozog, a trolin általában drágább. Épp a múlt héten emelték 1 rubellel a jegyárat, sír is az oroszok szája, de basztikuli, hát még így is milyen olcsó az otthoniakhoz képest! Az egyetlen probléma, hogy egyelőre nincs bérletem (amúgy viszonylag kevés embernél látni, bár majd utána kell kérdeznem), ezért mindig a buszon kell jegyet venni. Szerencsére itt nincs ilyen ha-a-buszon-veszed-drágább kikötés, sőt, körülbelül csak a buszon lehet jegyet venni. A kisbuszon a sofőrnél, a normál buszokon pedig egy fel-alá masírozó, kék mellénykét viselő jegykezelőnél. Zárójel: ezeknél a jegykezelőknél rezignáltabb, életunottabb nőket én még nem láttam, de tényleg. A legtöbbje olyan fapofával adogatja a jegyet meg a visszajárót, egy izmuk se rezzen, miközben én kedvesen köszönök, megköszönöm, elköszönök, nyilván válasz nélkül - tiszelet a kivételnek, persze.

A buszok egyébként változó minőségűek. Én általában normál fehér kis mikrobusszal szoktam mászkálni, de vannak normál, az otthoniakra hajazó csuklós buszok meg egészen "keleties" kis sárga őskövületek is, amik kívülről még viccesek, de belülről általában elég csúnyán lepukkantak és piszkosak a sok felhordott latyaktól. 

Cikkcakk

Amúgy a közlekedési morál bámulatos. A megszokott útvonalamon ugyanis általában legalább négysávos utak vannak, természetesen nulla aszfaltfestékkel, semmilyen vonalak nem jelzik a határokat (talán néha középen fel-felsejlik egy záróvonal emléke, de csak ha keresi az ember), de amúgy valahogy minden működik. A buszsofőrök lazán teszik is egyesbe, kettesbe az autót, miközben még fél kézzel a mellettük lévő ülésen fekvő "kasszában" (értsd: műanyag dobozka, amiben külön lehet szortírozni az aprót) kotorásszák a visszajárót és nyújtják tovább. Főleg a kisbuszokon érvényes, hogy minél hamarabb kászálódj fel, aztán majd fizetsz - ha épp sokan vannak és te hátulra szorultál, ergo nem tudod odaadni magad a pénzt a sofőrnek, akkor a melletted állókkal-ülőkkel előreadatod. Egyszerű, de nagyszerűen működő rendszer. Ja és ha már közlekedési morál, hadd tegyem hozzá, hogy ezek a kisbuszok (de a nagyok is) olyan fürgén tudnak egymás mögül kikászálódni, hogy csak nézek. Mit nekünk előírt (vagy ésszerű) féktávolság, mögülünk jövő forgalom, akármi, ha egyszer nincs több utas, akkor menni kell.

Egyébként külön kedvencem, hogy ugyan nincs menetrend sehol, még sose kellett 2-3 percnél tovább várnom a buszra. Valahogy csak jönnek folyton.